A csíkszeredai
Üzenete
XIX. évfolyam, 203. lapszám, 2015- szeptember SZENT KAMILL HÁLAÉV 2014-2015
Öt éves a Krisztus Világa – a rák nem feltétlenül halálos
Öt évvel ez előtt, augusztusban, megkért a főnököm, Darvas Kozma József esperes úr, írjak egy cikket. Éppen szabadságra készültem. Akkoriban meg kellett tanulnom újból járni egy súlyos ínszalag (több is) szakadás után a bokámban. Már indulóban voltam, így visszatértem utamról és megírtam a kért cikket. Később tudtam meg, hova kellett. Akkor már azt is sejtettem, hosszas feladat lesz ebből, de ugyanakkor éreztem annak megtisztelő erejét is. Hála Istennek, már öt éves ez a munka.
Szeptemberben indult újra a lap, új megnevezést kapott, a régi „Krisztus Világossága” helyett, kevés változtatással, „Krisztus Világa” néven jelenik meg. Elgondolkodtam az új néven. A Krisztus Világossága fogalom, ismerős a feltámadási szertartásból. A Krisztus Világa születendőben van, állandóan, számomra is, éreztem már akkor. Ebbe nevezek most be, gondoltam, és nekilendültem.
Incze Dénes tusnádfűrdői plébános úr indította el a régi lapot évekkel korábban, szerkesztette, terjesztette, ahogy tudta, sok munkával, utánajárással, ahogy lenni szokott, amikor valaki egymaga vállal fel egy feladatot, ami néha felülmúlja az ember képességét. Megbetegedett időközben a sok minden terhe alatt (templomépítés a legnehezebb időkben, stb.,). Sokszor szorult orvosi ellátásra az évek során, sokat feküdt kórházban. Egy napon, elhatároztuk, hogy felkeressük, meglátogatjuk a beteg plébánost, akit én még a megboldogult nevelőm, P. Écsy János atya által ismertem meg, a templomépítés korából. A pap bácsi megmutatta nekünk a templomot, a plébániát, és elmesélte betegsége történetét, annak súlyosságát. Akkorra már felszámolt mindent, elköltözőben volt a plébániáról, mert a diagnózisa közlése mélyen megsebezte. Most is látom magam előtt a délutáni napsütésben, ahogy elnéztem az arcát ennek a megtört embernek, aki egész életét Egyháza és a hívek szolgálatába állította és élte le, mindenféle és minden felől érkező harcok közepette, és most, szárnyaszegetten áll a parton, mintegy várva a végzet beteljesedésére. Mélységesen megrendültem.
Plébániája nem volt luxusszálló. Igényesen berendezett, takaros otthon lehetett, én már a szépen elrendezett „maradékot” láthattam, ahol ez az emberóriás élt, mert abban az időben, aki templomépítésbe mert kezdeni, annak igencsak fel kellett kötni a cingulust, mivel meghurcoltatás várt rá, nem beszélve az emberek néha célon túl is lövő fantáziálásáról. Sehogy sem tudtam felfogni, hogy fog meglenni ez a plébános egy városi tömbház-lakásban, aki egész életében túlzottnak mondható tevékenységben élt, várva élete befejezésére, elképzelhetetlen volt ez nekem.
Akkoriban kezdtem el tanulmányozni az Új Német Orvostudományt (Hamer doktor munkásságát). Annyit már tudtam, hogy a rák nem feltétlenül halálos, ha valaki nem adja meg magát a sorsnak. Kellemetlen helyzetbe kerültem vele szemben. Aki lelkipásztor, Krisztus Urunk helyettese, népnevelő, azt nehéz megszólítani az egyszerű halandónak. Szerettem volna elmondani neki, hogy nem kell belehalni a diagnózisba, „még nem tudjuk, mit döntöttek odafent”, ahogyan szoktam mondani hasonló helyzetekben. Követelmény minden komoly elváltozásnál, hogy ki kell beszélni mindazt, ami bántja, mert ezzel kiveszi a méregfogát az ügynek. Nem tehettem, egy lelkipásztorral szemben más a helyzet, ő nem egyszerű halandó a halandó ember szemében. Túl nagynak éreztem közözöttünk a távolságot. A gondolat viszont megmaradt bennem, ha valaki nem akar meghalni, túlélheti. Bíztam a hitében, és megnyugodtam Isten akaratában, viszont figyelemmel követtem az eseményeket, hiszen utána is még sokszor került kórházba. Hála Istennek, mára, mondhatni, a korát meghazudtoló eredménynek örvend.
Én pedig írtam kitartóan és hűségesen a cikkeket hónapról hónapra a tőle átvett és megújított lap számára, csodálkozva azon mindmáig, hogyha akkor ő nem adja át a lap szerkesztését, akkor én nem írtam volna meg mindazon cikkeket, amelyeket öt év óta közölt tőlem a Krisztus Világa, elmaradt volna mindazon fejlődés, amihez ez a feladat hozzásegített, és ma nem volna, amiért hálás lennem…
Utóirat: Mialatt a jelen cikket beküldtem a Szerkesztőségbe, Incze Dénes pap bácsi egészségi állapota hirtelen rosszra fordult. Olyan viharos gyorsasággal, ahogyan az életben intézte dolgait, sorsa most egyből mélypontra zuhant, visszafordíthatatlanná vált. Még fel sem tudtam eszmélni meglepetettségemből, jött a halálhíre Szent Klára ünnepén. Nagyboldogasszony előestéjén, augusztus 14-én temették. Élt 69 évet.
Csíksomlyói Szűzanya jubileumi évzáró
Szeptember 13-én, vasárnap, az „őszi búcsún” zárult a csíksomlyói kegyszobor ötszáz éves létezésének tiszteletére meghirdetett jubileumi év. A csíksomlyói kegytemplomnak két nagy búcsús ünnepe van, egyik a pünkösdszombati, mára, világméretűre nőtte ki magát (közel ötszáz éves ez is), a másik az ún. „őszi búcsú”, amelyet Kisboldogasszony (szept 8) utáni vasárnap tartanak.
A jubileumi évet Dr. Jakubinyi György, az erdélyi/gyulafehérvári Egyházmegye érseke nyitotta meg egy évvel ez előtt, és ugyancsak ő zárta, celebrálta a szentmisét, szentbeszédet mondott.
Az elmúlt hónapban zárult a Szent Kamill hálaév, a tavalyi jubileumi évet követő hálaadási esztendő, most a Szűzanya kegyszobrának ötszáz éves jubileumi éve. Ezen megemlékezéseket jeleztük az Üzenet második lapjának alján, mintegy erőforrásként mindenki számára, aki erőt keres.
Az „őszi búcsú” mivel a Szűzanya névünnepéhez kötődik, a „Márja (Mária) neve” családi ünnepnek számít a pünkösdi búcsúhoz képest, csendes, bensőséges, meghitt ünneplés, nem a nagy zarándoklat alkalma, noha most is érkeznek távolról is zarándokok. Vidékünkön ezen a napon ünnepelnek a Máriák, együtt a csíksomlyói Szűzanyával.
A Jászapáti (Magyarország) Kis Szent Teréz VKCs kitüntetése
„Jászapáti Város Önkormányzata a hagyományt folytatva, az augusztus 20-ai ünnepség keretén belül, az idén is átadja városunk kitüntető díjait.
Örömmel értesítem, hogy a tisztelt Képviselő –testület, a 122/2015. (VI.18.) számú határozata alapján – 2015 június 18-i zárt ülésén – a település érdekében végzett kimagasló tevékenységük elismeréseként „Jászapáti Városért kitüntető díj”-at adományoz a Kis Szent Teréz Kamilliánus Közösség részére. Kérem, amennyiben akadályoztatásuk nem merül fel, tegyék lehetővé részvételükkel, hogy személyesen megköszönjük tevékenységüket, kitüntessük Önöket a 2015 augusztus 20-i díszünnepségen.
Program: 10:00 Ünnepi Szentmise a Katolikus templomban,
11:00 Városi díszünnepség a –díjak átadása, új kenyér megszentelése
Tisztelettel invitáljuk Önöket a díszünnepséget követő állófogadásra.
Kitüntetésükhöz gratulálok! Jászapáti, 2015 június 24.
Tisztelettel, Farkas Ferenc, Jászapáti Város polgármestere”
Híreink:
* Szeptember 14: iskolakezdés, imádkozzunk iskolás gyermekeinkért és szüleikért,
* Mária Rádió adásunk (betegek műsora) a „Jöjjetek hozzám” a 200. adáshoz érkezett,
* Gyóni Géza unokahúga keresett meg szeptember 13-án, aki a költő centenáriumát készíti elő.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)
2015. július-agusztusi ÜZENET >>