A csíkszeredai
Üzenete
XIX. évfolyam, 205 lapszám, 2015 november
Akkreditálás
Szeptember utolsó, október első napjaiban zajlott le a csíkszeredai kórházak akkreditálása. Lázas készülődés előzte meg. Olyan volt, mint a hangyaboly eső előtt, vagy egy kiadós nagytakarítás, amikor mindet felforgatnak. De lehet hasonlítani a felénk még élő „tatárjáráshoz” is, amikor mindenki menekül valamerre és a fejvesztettség uralkodik.
Csak néztem tétlenül a helyzetet, az elején nem sejtve, hogy mennyire mélyen fog érinteni engem is az a rövidesen bekövetkezendő esemény, amelynek látszólag kívülálló szemlélője vagyok. Mennél lázasabbá vált a készülődés, annál jobban kezdett szorítani egy belső feszültség, magával ragadt az a láthatatlan félelem, amit tapasztaltam naponta a kórházakban.
Kezdtem érdeklődni, mi ez a megmagyarázhatatlan sietség, pánik hangulat, ami a személyzet arcára kiült, gyakorlatilag függetlenül a beosztásától? Akkreditálás, akkreditálják a kórházat, hangzott a válasz mindenkitől, akit megkérdeztem. Csak álltam értetlenül. Nem tudtam összerakni a képet, a hangulatot, amit láttam, tapasztaltam az osztályokon azzal a jó céllal, amit jelenteni kellene egy akkreditálásnak. A szó maga francia eredetű. A Pallas Nagylexikon három fontos témakört tulajdonít neki: 1. Meghatalmaz, képviselettel megbíz valakit. 2. Egy intézményt alkalmassá nyilvánít meghatározott feladat ellátására. 3. Hitelez, hitelfelvételre felhatalmaz. Mindhárom témakör csupa jó dolgot hordoz magában, akkor miért ez a riadalom?
A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT.hu) honlapja még többet elárul belőle:
„Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy egy szervezet, természetes személy alkalmas bizonyos tevékenységek (vizsgálat, kalibrálás, mintavétel, tanúsítás, ellenőrzés stb.) elvégzésére. Az akkreditálás célja az egységes európai elvekre épülő akkreditálási rendszerekben elismerést nyert szervezetek iránti bizalom növelése, a vizsgálati, tanúsítási és ellenőrzési tevékenység megbízhatóságának emelése, a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elfogadásának elősegítése, megteremtve ez által az ismételt vizsgálatok kiküszöbölését és a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítását… Az akkreditálási eljárások lefolytatását a NAT ügyvezető igazgató és az Akkreditálási Iroda független külső minősítők, szakértők bevonásával végzi... Az eljárás folyamán a kérelmezőnek a szakmai alkalmasságán túlmenően igazolnia kell, hogy hatékony minőségirányítási rendszert működtet… Az akkreditálhatóságról az Akkreditáló határoz, amelyet közigazgatási határozatban közöl a kérelmezővel… Az akkreditált státusz 4 évre érvényes, azzal a feltétellel, hogy a szervezet az éves felügyeleti vizsgálatokon továbbra is megfelel az akkreditálás követelményeinek. Az akkreditált az általa elhatározott és bekövetkező, valamint a további bekövetkezett minden jelentős változásról, amely az akkreditált státuszával kapcsolatos és valamilyen módon státuszát vagy tevékenysége bármely jellemzőjét érinti, köteles az Akkreditálási irodát értesíteni. Az akkreditált státusz indokolt esetben felfüggeszthető vagy visszavonható…”
Ezek alapján már érthetőbb a riadalom, ami birtokba vette az amúgy is kimerült ápolókat.
Maradt viszont egy fekete folt a dologban, a vallási jelenlét jeleinek eltüntetése néhány osztályról.
Amikor megkérdeztem, miért kell eltüntetni a miserendet, imaórák rendjét, plakátjainkat, képeinket, a legtöbb válasz ez volt: még gyógyszer reklám sem maradhat a falon… A gyógyszer reklám alá került a betegek valláshoz való joga a kórházban, ami európai norma, nemzetközi egyezmény (1948 december 10) alapján? Egyetlen főorvos egyeztetett velem a dologról, máshol viszont se szó, se beszéd, kész tények vártak, minden el lett takarítva a helyéről.
A kórház akkreditálása vallásos jelenlétünk szempontjából pillanatnyilag azt jelenti, hogy a betegek lelki ápolása valami titkolni való cselekedet, amit el kell tüntetni az akkreditáló szervek szeme elől, másod, azaz sokadik státuszba alacsonyítva le a holisztikus gyógyítást (test, lélek egységét). Sajnos, el lett hallgatva a 2000-ben kötött megegyezés a Főegyházmegye és a Román Egészségügyi Minisztérium között. A megegyezést a GH/8969/4.12.2000 számmal Hajdu Gábor miniszter, és 2532 – 2000 számmal Jakubinyi György érsek írta alá.
A vallási szimbólumok, programok eltüntetése osztályról osztályra változott. Olyan is van, hogy ahol évekkel ezelőtt tatarozáskor eltüntették és az óta sem tűrtek meg semmit, most viszont hírmondónak, valami felkerült belőle az uniós pannóra, amit minden osztályra az akkreditálás alkalmával kifüggesztettek és teleraktak mindenféle tudnivalókkal.
A helyzet fintora viszont az, hogy a betegeket megkérdezte az akkreditálós bizottság, van-e lelki ápolás, liturgia a kórházban? Tudott dolog, hogy mostanáig is emelte az osztály pontszámát a lelki szolgálatunk… Érthetetlen maradt tehát a kérdés: kitől kellett félni?
(A képen látható imaóra vallásos háttere már a múlté)
Szent Erzsébet nap a Gyergyószentmiklósi Öregotthonban
Idén immár hatodik alkalommal került sor erre az ünnepre Isten kegyelméből. Kamilliánus Családunk sajátos ünnepéről van szó, ami egészen testreszabott szeretetszolgálatban nyilvánul meg.
DÉva (Dánél Éva) kezdeményezte 2010-ben, akit abban az évben ismertem meg. Gipszben voltam ínszalagszakadással, amikor felkeresett, mert hallgatott az Erdélyi magyar Mária Rádióban.
Ő ajánlta fel a szolgálatot, hogy süteményt készít és tegyünk jót valakikkel, akiknek örömet lehet szerezni egy ilyen szeretetszolgálattal. Hála Istennek mindig van valaki, akivel jót lehet tenni, nemcsak személyes szinten, de intézményesen is. Mivel már évek óta kapcsolatban voltam a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonnal, ami a gyulafehérvári Egyházmegye gondozásában áll a Caritas által, így esett rá a választás. Abban az időben boldogemlékű Édesanyám is e ház lakója volt egy csonttörés utáni komplikációs helyzetben, de az ismeretség sokkal korábbi volt már.
DÉva időközben kamilliánus családtag lett, lelkisége formát kapott a betegek szolgálatában. Otthon, a családjában is ápol, mint minden családanya felénk, ellátja a család gyógyító-ápoló szerepét keresztény hozzáállással, ennek kereteit kívánta túllépni buzgóságában. Egy mozgalmat indítottunk el, lassan hagyományt teremtve és a Kamilliánus Család többi tagját is bevonva, akik tudnak áldozni egy ilyen ünnep megszervezésére és kivitelezésére.
Hála Istennek ezt sikerült lebonyolítani november 19-én most is, Szent Erzsébet szentté avatásának ünnepén. Az Otthon hazavárt, mi haza mentünk. Idén átléptük az egy autó kereteit, mostanáig csak az én kis autómmal oldottuk meg a szállítást, idén szükség volt még egy kamilliánus családtag autós szolgálatára, mert nem fértünk volna el a kis Matizban.
Megrakodva érkeztünk a konyhára mindenki örömére. Az ünnepi szentmise mindannyiunkat feltöltött kegyelemmel, amit majd az ünnepi ebédnél részletesen is megosztottunk egymással, és amíg hazavittük a jótevőket, akik az ünnepi asztal süteményeit szolgáltatták, hálát adtunk érte Istennek.
Híreink:
* November 13: Magyar szentek és boldogok napja, 2011 óta a magyar nyelv napja, 2015-től Klaus Johannis államfői rendeletével Romániában is.
* November 16: Salus Infirmorum/Betegek Gyógyítója, üdvössége ünnepe
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)