A csíkszeredai
Üzenete
XIX. évfolyam, 206. lapszám - 2015 december
Legyen Karácsonya…
Szüleink, nagyszüleink, őseink bölcsessége nagyon egyszerűen és találóan intézte el még a nagylelkűséget is. A bölcsesség lényege éppen a rálátás. Rálátni az egészre a részleteken túl és azokkal együtt. Fülembe cseng boldogemlékű Édesapám „szavajárása”, a „Legyen Karácsonya…”.
Ez a „szava járás” viszont mélységes tartalommal bírt, ami mindig megrendített, ahányszor tettre került a sor. Az ő értékrendszerében ez a nagylelkűség meglehetősen széles területet fogott át. Alkalmazta apró, szinte semminek tűnő esetekben, de annál kedvesebb ajándékozási gesztusokkal, mondhatni ösztönösen, ami csak rá volt jellemző, mert annyira csendben, észrevétlenül tette, egy szeretetteljes mosoly kíséretében, legtöbbször szavak nélkül, hogy csak az az ember tudott felfigyelni rá, akinek nyitott szíve volt a befogadásra. Szeretett ajándékozni. Amerre eljárt, nem ment el nyomtalanul, meglepte azokat, akikkel találkozott. Ilyenkor kiült az arcára az a boldogság, amit az ajándékozó ember áraszt magából, mert lételeme az adakozás, boldoggá teszi. Jó volt látni őt így.
Nála könnyű helyen állt a „megszánás”, az „éljen ő is”. Szívesen osztotta meg javait másokkal, átlátva a szükségben szenvedők küzdelmeit. Ilyenkor lepergett előtte Szent Mártonunk lovagiassága, és úgy adakozott, ahogy nagy példaképe tette, kettévágta a köpenyét, a szelet kenyerét, befogadta házába a „hegyen túlról érkező, másnyelvű, másvallású vándort”, télvíz idején, vagy az éhezők élére állt a „koncsentrán”, és belevágta a csákányát az ebédlő padlójába, „éhesek vagyunk” felkiáltással.
Alkalmazta megtervezett, nem ösztönszerű nagylelkűségi cselekedetekben, amikor rászoruló „bajtársain” segített. Ha kiderült valakiről, hogy bajba jutott, nem várt, azonnal cselekedett. Nem várta meg, amíg szerencsétlenül járt bajtársa megoldja baját, felkereste, és amiben tudott, segített. Sokszor elég volt az együttérzés, de az elengedhetetlen egy tragédiában. A „bajtárs” szava mindig elgondolkoztatott. Mély tartalommal bír: társ a bajban. Ha valakin ilyenkor segítenek, annak valóban Karácsonya van (nagybetűvel írott!), és ő tudta ezt, és tette a dolgát.
Alkalmazta viszont olyan estekben is, amikor valaki nem az ő értékrendszere szerint járt el vele szemben. Ilyen esetben a hangsúly, ahogyan kimondta valaki felé a „Legyen Karácsonya” kifejezést, volt, amikor mélységes szánalom csengett ki hangjából, aki azért sajnál valakit, mert az csalafintasággal elvesz valamit tőle, és ő nagylelkűen ráhagyja, mert bölcsessége átlátja a kicsinyességet, amivel nem érdemes komolyabban foglalkozni. Volt viszont, amikor úgy hatott, mint az utolsó ítélet. Valami ilyesmit engedett sejteni: megkárosítottál, legyél boldog, ha tudsz, de nem fogsz messzire menni vele, mert maga az élet kéri számon a tettedet… Ettől kirázott a hideg, mert maga az élet könyörtelensége csengett ki belőle.
A betegpasztorációban naponta találkozom ezzel a fogalommal különféle helyzetekben. Jól jön a „feltarisznyáltság”, az előzetesen megtapasztalt gyakorlat, ami nem válik rutinossá, mert minden helyzet más, személyes, egyedi, megismételhetetlen, krisztusi és édesanyai egyben.
Nemrégiben történt egy nagyon kedves eset egy régóta szenvedő nagyon súlyos beteggel a kardiológia reanimálójában. Amikor felkerestem, szeretetteljesen mosolygott rám, mint mindig. Édesanyai tekintete a lelkemig hatolt, átölet, szerettem benne lenni. Elcsodálkoztam, hogy képes ekkora szeretetre ilyen súlyos betegen is. Hónapok óta vártuk a jobbulását, de nem következett be, lassan kezdett leépülni és feltelni vízzel. Megsimogattam felpuffadt kezét, finoman bátorítottam a hátralévő útszakasz méltóságteljes megtételére és váltottunk néhány emberi szót is. Aztán váratlanul kifejezte óhaját, hogy szeretné látni a „papbácsit”. Kissé meglepődtem, mert tudtam, látta már őt, el van látva szentségekkel, rendben van minden téren, de azt is láttam, ez a haldokló kívánsága, aki méltóságteljesen készül a nagy találkozásra, ezt most halálosan komolyan kell venni. Megígértem, hogy behívom a papot.
A kórházlelkész is meglepődött ezen a rendkívüli kívánságon és ugyanazt elmondta, amit én is, a beteg is tudtunk. Egy pillanatra bajba kerültem, mert kérésem megalapozatlannak tűnt. És történt mindez imaóra előtt a többi beteg szemeláttára, füle hallatára. Ekkor mentő ötletem támadt. Arra kértem a tisztelendő urat, simogassa meg a beteget, semmi egyébre nincsen szüksége, de erre nagyon. Nem mondtam ki, de lelkemben éreztem a „Legyen Karácsonya” törvényszerűségét és boldog voltam, amiért megtette. Pár nappal később még megsimogathattam, beszélhettem hozzá, bátoríthattam őt. Már nem válaszolt, agonizált. Gyermekeit, akik ott sírtak mellette, imádkozni kértem, és arra, hogy engedjék csendben elmenni, méltóságteljesen, ahogyan felkészült erre az útra, kísérjék imáikkal.
Aztán egy nap, üres lett az ágya, neki „Karácsonya” lett, nekem egy szerető őrzőangyalom…
Irgalmasság Szent éve, Szentkapunyitás Csíksomlyón
Ferenc pápánk rendkívüli szentévet hirdetett meg 2015 december 8-án, amikor Rómában megnyitotta a Szent Péter bazilika szentkapuját. A szentév az irgalmasság jegyében nyílt és 2016 Krisztus Király ünnepéig fog tartani. Irgalomra van szükség a mai irgalmatlan világban.
Az egész Egyház számára megtisztelő ajándék, amit a pápa kezdeményezett, hogy minden egyházmegye jelöljön ki egy templomot, amelyben szent kaput nyithat, így minden hívő részesedhet közvetlenül abban a kegyelemben, amit a szentév jelent, közvetlenül átélheti az ünnepet, és egész szentév során gyakorolhatja annak áldását, bőséges kegyeméből töltekezhet.
Egyházmegyénkben a csíksomlyói kegytemplomra esett a választás, mindannyiunk örömére, mert ez a templom számunkra otthon, megtartó erőforrás, menedék és édesanya. Amikor megtudtam ezt a választást, boldogan osztottam meg mindenkivel, mert rendkívüli ajándéknak éreztem, amely mindannyiunk lelki épülését szolgálja itt, a szülőföldünkön, ahol hitéletünket éljük.
A szentkapu megnyitására december 13-án, vasárnap került sor, búcsús időben, 12,30-tól, az ünnepi szertartást és szentmisét az egyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György végezte, szentbeszéddel. Jelen volt a segédpüspök úr és az érseki helynök, aki a házigazda volt. Hála Istennek, az időjárás is kegyes volt, napsütésben élveztük a lelki gyönyört kint a kegytemplom előtti téren, majd bent a templomban aki befért, a szentmisét. A kegytemplom kórusa még felemelőbbé tette énekével az amúgy is megható, felemelő szép liturgiát. A szentmisét bőséges finom ebéd követte Kamilliánus Családi légkörben, testvéri szeretetben.
Adjon az Irgalmas Jézus mindannyiunknak sok kegyelmet a Szentévben, hogy egymáshoz irgalmas szamaritánusként tudjunk lehajolni és felemelni szükséges helyzetekben.
Híreink:
* Böjte Csaba ferences testvérünk édesanyja hazaköltözött az égi hazába, áldott legyen az emléke.
* Újrafedték a csíkcsomortáni templomot. A költségeket a helybéli Közbirtokosság állta.
* Angyaljárás van készülőben a szokott napon december 23-án a kórházban, gyerekekkel, 16,00-tól.
* Áldott Szentkarácsonyt és Békés, Boldog Újesztendőt kívánunk Mindenkinek!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)