A csíkszeredai
Üzenete
XX. évfolyam, 216. lapszám - 2016 november - az Isteni Irgalmasság Szentéve
Húsz éves a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon
Húsz évvel ezelőtt csak hírből hallottam arról, hogy Vencser László tanár úr öregotthont építtet Gyergyószentmiklóson. Akkoriban nagyon tudtam csodálni ezt a kezdeményezést, mert valahol magam is benne voltam abban a sajátos helyzetben, amikor munkahelyen dolgoztam a kenyeremért, és gazdálkodtam a szüleimnél az ő megélhetésükért. Valamelyik családtag betegsége, kiesése a mindennapos otthoni munkából bizony komoly terhet rótt a többire, mert az állatot el kellett látni. Mondhatni szerencsénk volt a száz éves nagyapával, aki utolsó percig el tudta látni magát, akkor is, ha életének utolsó öt évét ágyban töltötte. Voltak és vannak viszont olyanok, akiket a csonka család már nem tud ellátni, ha súlyos betegek lesznek és nem képesek ellátni magukat. Ezekre gondolt a tanár úr.
Tíz éve úgy alakult, hogy beszűkült a nyári szabadságolás lehetősége, Éva lányommal nem mehettünk messzire a háztól. Ezért arra gondoltunk, hogy felkeressük a Csaba testvér környékünkön működő otthonait és a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthont. Hogy ne menjünk üres kézzel, ajándékba vittük az első két kötet imakönyvet, amelyek akkoriban már meg voltak jelenve.
Gyergyószentmiklósra érve, örömmel láttuk az impozáns, szép épületet, a gondosan elrendezett udvart, kertet, kápolnát a lakók otthonát és a foglalkoztató helyiségeit. A személyzet nagyon kedves volt, rögtön hívták Kiss Gabikát, a rendkívüli jósággal megáldott felelőst, akinek átadhattuk ajándékunkat. Nagyot néztünk a találkozáskor, mert megismertük egymást. Egy „balesetet” követően feküdt a szemészeten, de akkor nem árulta, ki lakik benne, ez csak a találkozáskor derült ki. Ettől kezdve kapcsolatunk „családivá” vált, barátságunk egyre szorosabbra fonódott.
Az élet elhozta számomra is a segítségkérést, amikor boldogemlékű Édesanyám gondozása felülmúlta fizikai képességünket, a Szent Erzsébet Otthon vált családunk részévé. Az eredeti elgondolás, miszerint csak három hónapról lett volna szó, amíg megszabadul a gipsz fogságából, viszont sajnos többet nem tudott tartósan lábra állni és járni. Pedig itthon addig tataroztuk az otthonát, úgy, hogy mozgássérülten is a legkényelmesebb legyen, nem tudta igénybe venni. Feltalálta magát új otthonában és végül nem is kívánkozott a régi otthonába, ahol egyedül élte özvegysége napjait. Gyakran látogattuk és minden ünnepet együtt ünnepeltünk meg utolsó percig itt is.
2010-ben újabb „családi” szálat fűztünk szorosra a Szent Erzsébet Otthonnal. Bekapcsolódott a régi vérkeringésbe a Világi Kamilliánus Család. Szent Erzsébet ünnepére süteményeket vittünk az ünneplő Otthonnak. Mára ez már „hagyománnyá” vált. A kezdeményezés a Csíkszentimrei Dánél Évától indult, aki lelkes odaadással szervezte meg a sütemények előállítását, amit részben maga készített el, és támogatót szerzett, Csorba Ferenc személyében, aki a Príma pék aprósüteményeivel látott el nagylelkűen. Mindig nagy ünnep számunkra ez a nap, az ajándékozás Szent Erzsébeti szeretetét és alázatát éljük újra. Minden kamilliánus családtag hoz valamit erre az ünnepre, így összeáll egy szép „rakomány”, amivel már érdemes útnak indulni a hálás ünneplők és lakók felé.
Szentmisével pecsételjük meg az ünnepet, majd közös ebéddel, amelyre a Ház vezetősége nagylelkűen meghív mindannyiunkat.
Az ápolás terén is „család” vagyunk. Tartottam előadást az ápolóknak a betegségek lefutásának mechanizmusáról lélek, agy és szerv szintjén (Új Német Orvostudomány, vagy Biologika) alapján, hála Istennek, ahol még fel lehet szítani a gondolkodás vágyát, eredménnyel. Hálás köszönetem mindezért elsősorban Magyari Vencel igazgató úrnak és a tapasztalatokra nyitott személyzetnek.
Nem feledkezhetek meg a fiatal Mihai Zoltánról, aki balesete következtében élet-halál közt volt, és akiért nagyon sokan és sokat imádkoztunk mellette az intenzíven, majd később egészen talpra állásáig, most éppen az Otthon lakóit látja el lelki szolgálatával.
Az itt bemutatottak csupán egy kis szeletét jelentik a Szent Erzsébet Öregotthon működésének, száz meg száz hasonló tapasztalatot írhatnak meg mások is, mert szegénység és nehézségek ellenére mindig példásan rendezett, tiszta és otthonos ez a „családi ház”, és mindenekfölött szeretetteljes. Áldja meg a Mindenható Isten a Házat még sok számos évvel, lakóit és dolgozóit pedig töltse el kegyelmével, hogy sugározzák szerte a világban az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit az üdvösséges élet útján.
Ünnep az Öregotthonban a húszadik évfordulón, 2016 november 10-én
Lázas készülődés előzte meg az idei ünnepet is, mint mindig, talán egy fokkal erősebb, hiszen VKCs-unk is évfordulóra készült. Magyari Vencel igazgató úr idén meghívóval is kitüntetett.
Az én dolgom megszervezni az elmenetelt, felhívni mindenkit és személyesen egyeztetni a tennivalókról, ki, mit készít, vásárol, ajándékoz, ki lesz az autóvezető, és kit hoz magával, hogyan öltözünk, stb. egyszóval összeállítani a menettervet, időben, hogy legyen lehetőség kivitelezni azt.
Immár a hetedik alkalommal tettük meg ezt az utat, őszinte lelkesedéssel, tenni akarással.
Felvetődött a gondolat, hogy öltözzünk székely ruhába, tegyük még színesebbé az ünnepet. Már előző nap gondosan előkészítettem, kivasaltam a kellékeket. A kötényem mégis az utolsó izgalomban otthon maradt. Bíztam a „Nagymama”, Fazakas Ida néni rátermettségében, és kaptam is tőle egyet kölcsön.
Kora reggel indultam felvenni az alcsíki szorgos háziasszonyokat, akik telerakták finomabbnál finomabb süteménnyel az autót, megrakodva indultunk neki a közel száz kilométeres útnak. A másik autó a gyümölcsöt és a lelki vezetőnket, György Imrét hozta. Ismert volt a járás, letették a konyhán a gyümölcs rakományt, és mint akik otthon vannak, bementek a kápolnába, ott vártak be minket.
Az ünnepre eljött a Linz-i Caritas munkaközössége, akik segítették az Otthon felépítését kezdve a huszonöt évvel ezelőtti alapkőletételtől a húsz évvel ezelőtti felszentelésig és utána pedig a mai napig tartó baráti támogatásig. Történelmet írtunk, jelen volt Egyházmegyénk Caritas elöljárósága a kezdetektől napjainkig. Magyari Vencel igazgató urat Kőműves Kelemenünkhöz hasonlították, mivel ő kitartóan jelen volt és állta a sarat minden tevékenységben az elmúlt huszonöt évben.
Az Otthon Szent Erzsébet kápolnája zsúfolásig megtelt lakókkal, ünneplő vendégekkel. Árpádházi Szent Erzsébetet mindkét nemzet, az magyar és az osztrák egyaránt a sajátjának tartja. Magyar királylány volt ő, akit már zsenge gyermekkorban átadott a királyi család a számára kijelölt Türingia őrgrófi családnak, ahol a rendkívüli szeretetszolgálatnak szentelt életét hűséggel leélte, özvegyen is, fiatalon bekövetkezett haláláig. Méltán kapta róla a nevét az Öregotthon.
Az ünnepi szentmise felemelő volt, magasztos, megtisztelő. Mindannyian hálát adhattunk a Mindenható Istennek az elmúlt évekért, a szeretetért, szolgálatért, szeretetszolgálatért, egymásért. Nekem külön is személyes ünnep, Édesanyámért, mert ez az Otthon nyújtott segítséget a legnehezebb időszakban, amikor ágyban fekvő maradt élete végéig. Érte ajánltam ezt a szentmisét.
Szentmise után megcsodáltuk a fénykép és a lakók munkáiból álló kiállítást, majd vidáman vettünk részt az állófogadáson, ahol a finom falatok elfogyasztása után boldogan csemegézhettünk a Kamilliánus Családunk által hozott finomabbnál finomabb házi süteményekből és gyümölcsökből.
Hálás szívvel, boldogan jöttünk haza és elmondtuk, milyen jó, hogy van hova jönni, akiket megajándékozni jelenlétünkkel, szeretetünkkel, szolgálatunkkal, van, akiket szeretni, akikért tenni.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)