A csíkszeredai
Üzenete
XXI. évfolyam, 221. lapszám - 2017 április
Zarándokúton – (II kötet) imakönyv kamilliánusok és betegek számára (Státus Kiadó 2005)
Az első kötet Imakönyv - kamilliánusok és betegek számára, Státus Kiadó, Csíkszereda (2003 március), nagy érdeklődést keltett a betegek (és nemcsak) körében. Ugyanakkor elindított egy hatalmas mozgalmat az imagyűjtésre. Élmény volt naponta tapasztalni, ahogy a betegek jelentkeztek újabbnál újabb, szebbnél szebb imákkal, régi imakönyvekkel, amit a „kaszten” fiából, a padlásról, stb. szedtek elő.
Abban az időben hála Istennek, még nagy volt a lelkesedés az emberekben, sok beteg tartózkodott a kórházakban, még nem volt kialakulva a házi beteg gondozás, a betegek addig maradtak kórházban, amíg jobban lettek, nagyjából meggyógyultak. A betegek akkoriban találkoztak is egymással az ebédlőben, étkezésekkor. Mára ez sajnos megváltozott, sokkal kevesebb beteg fekszik kórházban és az ebédlőket is felszámolták, új normák szerint az ágyon étkeznek, de a kihúzható éjjeliszekrények nem éppen adják meg az étkezés méltóságát. Mivel nincs ebédlő, a betegek nem találkoznak egymással. Sokszor szomszédok fekszenek egymás melletti kórteremben, de nem tudnak egymásról. A betegek kórházi közössége számolódott fel. Ezen kívül keveset maradnak bent, megváltozott a kórházi tartózkodás rendszere az ún. „sürgősségi” besorolás miatt, mintegy „futószalagon” zajlik az ápolásuk.
Az első kötet megjelenése után még nagyobb lelkesedésben, szorgalmason gyűjtöttem az imákat, most már világos volt, hogy az első kötetnek lesz folytatása. Ez a gyűjtőmunka ösztönözte az embereket, hogy segítsenek, tegyék maradandóvá saját magukat a következő imakönyv által is, hiszen kezükben volt már egy kötet, amely útitársukká vált, amelyben benne volt a nevük, származási helyük, életkoruk, és az, is, hogy az adott imát kitől tanulták, valamint a kórházi osztály, ahol abban az időben éppen feküdtek. Megkezdődtek az éjszakázások is, a nappal kevés volt mindennek eleget tenni.
Bevallom, nekem is élmény volt ez a hatalmas munka. Sok kedves, meghitt beszélgetést eredményezett, különösképpen bizalmi kapcsolatot, hiszen itt a lélek szólalt meg, kapott hangot a gyűjtés során, ami mindig a legszemélyesebb hangnemben zajlott le. Nagyon sok jó embert ismertem meg ez által, aki különben, esetleg nem fedte volna fel a lelkét, kellett ehhez egy ilyen szép találkozás.
Mivel már három év gyakorlat állt a hátam mögött a kórházpasztorációban, megérettnek találtam az időt a betegek szeretetszolgálatáról (is) írni. Ennek elméleti rendszerét kidolgoztam már a disszertációmban, most a „művészeti” oldala kapott hangot: imában fejezni ki mindezt.
Három nagy fejezetet gondoltam ki a második kötet imakönyvről tehát: az első, a betegek szeretetszolgálata, azaz, amikor a beteg tesz szolgálatot a társadalom felé a kórházban, a családban, a társadalmi életben, tehát nem a betegápolás területe, hanem az, amikor a beteg szolgál. Ehhez a szolgálathoz ad erőforrást, kivitelezhetőséget az első fejezet. A második rész régi nagy álmom megvalósulását hozta el, ami a szentmisében engem lenyűgöz: az Őáltala, Ővele és Őbenne, vagyis Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal és Jézus Krisztusban élni meg a betegség nehéz fejezetét az életben. Ez a rész a legterjedelmesebb, talán az életben elfoglalt szerepe szerint. A harmadik fejezet a Szűzanyáé. Itt élünk a Csíksomlyói Szép Szűz Mária lábánál, Ő meghatározza hitéletünket és társadalmi életünket egyaránt. Amikor ezek a tervek mind megvoltak, ki kellett gondolni a készülő könyv címét. Úgy éreztem, most is a Szentlélek segítségére hagyatkozom, súgja meg Ő, mit szeretne adni. Vártam a válaszára, ami szokás szerint nem is késett. Segített összeállítani a fejemben és a lelkemben az egészet: a Szűzanyához zarándokolunk (disszertációmban is hangsúlyt kapott), és a Szűzanyával zarándokoljuk végig életünk útját az Úr Jézus követésében. Meglett a cím: Zarándokúton, borítóján a Csíksomlyói Szűzanyával.
Ez a kötet sikerült a legterjedelmesebbre, úgy éreztem, teljességgel bíró keresztény életutat mutat be, járható utat, a zarándok útját, betegként a szeretetszolgálat útját, Jézus Krisztus által, Ővele és Őbenne, a Szűzanya kezét fogva, aki számunkra a Szép Szeretet Anyja, a széplélek mintaképe, aki felvállalja velünk a zarándokutat itt a földi létben, lépésről lépésre.
Jelenleg ezt a könyvet mutatom be az Erdélyi magyar Mária Rádió, „Jöjjetek hozzám” című, elsősorban betegeknek szóló interaktív műsorában keddenként.
A szenvedés – misztérium - Kerekes Károly
Belátom, Jézusom, eszem kevés,
hogy „értsem”, mit jelent - a szenvedés;
Péter, Jakab, János sem fogta fel:
a szenvedés: húsvéti gyolcs lepel…
A por-test én-nek meg kell halnia,
hogy éljen Ő, akit szült Mária
kit Isten Lelke megárnyékozott,
s így foganta a „misztériumot”.
Titok a föld, csak szántva hoz szemet,
szőlőtönkön csak metszve lesz szüret,
anyák vajúdva adnak életet…
Eszed nem érti, tárd ki szívedet!
Hidd el, ha lenne más királyi út,
mely minden szenvedést és földi bút
örök boldogság-maggá váltana,
ezt járta volna Jézus, Mária…
S a szentek mind, akik mind csillagok,
ünneppé konszekrálnak köznapot;
ehhez képest minden tan ópium… -
A szenvedés – csodás misztérium!
Hiszem, hogy szenvedés és kegyelem,
üdvösségemhez olyan két elem,
mint vízhez oxigén és hidrogén…
kegyelmes szenvedés, húsvéti fény:
Ragyogd be életem vak éjjelét,
szüntesd meg lelkem kínzó kételyét;
hogy mindig lássam: csak így érdemes! –
Csak lássalak, szívem mást nem keres.
Kegyelemteljes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)