A csíkszeredai
Üzenete
XXI. évfolyam, 222. lapszám - 2017 május - Szent László év (1046-1095)
Májusi vecsernyék
Liturgikus évünk szép hagyománya a májusi vecsernye. Ennek a liturgiának sajátos hangulata, üzenete van. Valahogyan lehozza az eget a földre, összekapcsolja a kettőt, érezhetővé teszi. Gyerekkoromban a Csíksomlyói kegytemplomba jártunk vecsernyére. Még elevenen él bennem az az áhítat, amely betöltött szívet-lelket, a Daczó Lukács atya, majd az Écsy János atya kedves hangja. Ekkor éltem át igazán a „jó éjszakát és boldog halált” kérő ima mélységét, a megnyugvást. Most is látom az ablakon besütő leszentülő Nap fényét, amint élettel töltötte meg a nyugovóra készülő templom szépségeit, velünk együtt.
Természetesen mindezen buzgóság otthontól származott, Édesanyámtól és Nagymamámtól, akiknek különös gondja volt az imára tágabb értelemben is, értem itt a nem pusztán mindennapi áhítatot. A májusnak különös jelentősége volt, akkor is, ha nem tudtunk minden este vecsernyére menni, mert messze volt a templom, és az utat gyalog kellett megtenni egy esetleg a házimunkában kimerítő nap után. Megszervezték otthon a liturgiát, megkeresték a legjobb módját az áhítatnak, vagy közös imádkozás keretében a szomszédokkal, vagy a családban, de a napot mindenképpen megszentelték. Mivel ez az áhítat otthon történt, otthon szentelték meg, egészen beleivódott a családi életbe, annak szerves részévé vált. Templom lett a ház, szent hely az udvar, és ünneplőbe öltözött a lelkünk, mert magát a Boldogságos Asszonyt hívtuk meg vendégül, hogy betöltse életünket jósággal, szépséggel, kedvességgel. Ezzel az életbeágyazottsággal, ha nem is sikerült eljutni a templomi áhítatra, mégis megvolt otthon az a szent légkör, amelyben Isten közelében érezhettük magunkat, és jó volt nekünk ott lenni. Tudatunkat, szívünket betöltötte a mennyei szépség, jóság, és béke, mert érezhető volt a Mindenható közelsége.
Kórházpasztorációs munkám tette fel talán a koronát a májusi vecsernyék gyakorlatára: sajátos helyen, a kórházban megteremthettem azt a légkört, amelyet jól ismertem, be is volt kellően gyakorolva. Megható volt a kórházi áhítat is, mint annak előtte, azzá tette a betegek állapota, helyzete, imádságos lelkülete. Ameddig nem lettek sürgősségi besorolásúak a kórházaink, addig népes hívő sereg gyűlt össze, nem volt annyi szék a régi ebédlőkben, hogy mindenkit le tudjak ültetni, a bátrabbak állva maradtak. Hetente négy imaóránk volt a két kórházban (két alkalommal papi jelenléttel), ötödik találkozónk a vasárnapi szentmise volt, felváltva a két kórházban. Akkoriban sok volt a benn fekvő beteg, akik több héten át bent maradtak, és szívesen jöttek imádkozni, szentmisére. Igazi ünnep volt minden találkozás, ima találkozóinkat „lelkigyakorlat”ként emlegették.
A májusi vecsernyékkel nem tettünk semmi mást a kórházban sem, mint amit korábban tapasztaltunk: megteremtettük azt a szentségi légkört, amit jól ismertünk mindnyájan, hiszen mindenki ugyanazt hozta magával, a jól ismert igényét a szent megélésére. Megszenteltük jelenlétünkkel az ebédlőt, folyosót, ahol összegyűlhettünk, szíveinkkel tettük szentté a helyet és egymást. Mégis sajátos hangulata volt. Mint álmos kisgyerek amikor édesanyjához bújik, elcsendesedik és gyönyörűségesen gőgicsél, mi is, gyermekké váltunk mindannyiunk égi Édesanyja keblén. Megadtuk magunkat a mennyei Szeretetnek, és engedtük, hogy kiáradjon belőlünk is a kapott szeretet, jóság, lelki szépség. Jó volt így lenni, megfeledkezve betegségről, a világ zúgásáról, bajáról, csak a szépségnek, jóságnak, szentségnek élve.
Vecsernyénket egy nagyon kedves énekünkkel fejeztük be, amit csak május hónapban énekeltünk, mintegy megkoronáztuk vele a lelki csúcstalálkozót:
Néked ajánljuk
Néked ajánljuk Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát,
Ezer nép híven zengi ma, óh üdvözlégy Mária!
Énekli tiszta gyermekajk, s kik érzik a sok földi bajt,
Esengve száll szívünk dala, óh üdvözlégy Mária!
Hallja a bűnös és zokog, hogy elhagyta a hajlokot,
Melyben a legszentebb ima: óh üdvözlégy Mária!
Óh tudjuk május estelén, az égben is több lesz a fény,
S zengőbb az angyalok dala, óh üdvözlégy Mária!
A Világi Kamilliánus Család Nemzetközi Vezetősége évi találkozója az Írországi Killucanban
A Világi Kamilliánus Családnak elnökből, alelnökből, titkárból, kincstárosból álló nemzetközi vezetősége van, amelyet a nagygyűlés választ meg. Lelki vezetője a Kamilliánus Rend mindenkori vikáriusa. A jelenlegi vezetőség 2014-ben lett választva, május 22-én az olaszországi Mottinelloban, amely Velence és Pádua tartományok határán van. Elnöknőnk francia, alelnöknőnk ír, én, a titkár magyar, kincstárosunk olasz és lelki vezetőnk afrikai, Burkinából. Elnökségünknek évente találkozni és tanácskozni kell, így esett a választás idén Írországra, ahova alelnöknőnk hívott meg.
Írország, a „zöld sziget”, testvérnépünk otthona, valaha missziós nemzet volt, kamilliánus jelenléttel dicsekedhet, sőt, talán a „legmagasabb” rendfőnököt adta (Szent Kamilli léptékben), aki a mai napig élteti a közösségét, akit Isten rábízott.
Killucan a sziget belsejében van, inkább középtájon, ezért hőmérséklete kb. egy fokkal hidegebb, mint az óceán partján. Napot csak ritkán látni, általában felhős az ég és erős szél fúj, itthon 20, ott 4oC-al.
Killucan régi neve érdekes, Szent Istváni időkre emlékeztet: Kil templomot jelent, Lucan személynév. Ez a megnevezés hatalmas területre terjed ki, magába foglalhat akár tíz települést is. A települések engem a tanyavilágra emlékeztettek, szétszórt gazdaságokkal, nagy területekkel, ahol mindenütt állatok legeltek. A városok a szokásosak, de sehol nem láttam zsúfoltságot, van életterük gyönyörű kertekkel, udvarokkal. A kamilliánusoknak is van egy hatalmas kertje, állatokkal és van egy csodálatos gondozó központja a kolostor közelében, 66 állandó lakóval és 4 sürgősségi ággyal, templommal, amit maguk adminisztrálnak.
Ilyen csodálatos környezetben tarthattuk meg idei tanácskozásunkat április 27-30 között (sajnos a kincstárosunk beteg, nem tudott részt venni). Kegyelmi helyen érezhettem magam, sugárzott a jóság, szeretet. Gazdag programot szerveztek számunkra, már első este részt vehettünk a hónap utolsó csütörtöki gyógyító szentmisén, a ház betegeivel együtt, mindenki homlokát megkenték Bucchianico-i szent olajjal.
Második nap tanácskozás, majd estefelé a Dublin közelében lévő VKCs-t látogattuk meg a családfő otthonában, ahova eljött a helyi plébános atya is. Harmadik nap újabb tanácskozás, majd estefelé a helyi VKCs jött el a kamilliánusokhoz, újabb élményeket oszthattunk meg velük is. Negyedik nap vasárnapi szentmise a helység híveivel, utána újabb tanácskozás, majd este Mullingan városában vacsoráztunk, ahol Európa első Krisztus Király tiszteletére szentelt templom, azaz bazilika áll.
Hálás szeretettel köszönöm a szervezőknek és vendéglátóknak egyaránt a lélekemelő találkozót!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)