A csíkszeredai
Üzenete
XXI. évfolyam, 223. lapszám - 2017 június - Szent László év (1046-1095)
Az Ének hatalma – III. kötet imakönyv kamilliánusok és betegek számára
Miután elkészült az első két imakönyv a kamilliánusok és betegek számára, szolgálatom közben a kórházban rájöttem, betegeim mennyire nincsenek tisztában hitünk alapvető kérdéseivel. Gyakorlatilag a tízparancsolatoton kívül nem igen tudnak egyebet a katekizmusunkról. Emlékeznek ugyan, mert tanulták elsőáldozásra, bérmálkozásra, de az idő teltével kikopott az emlékezetükből.
Ez a felismerés adta az ötletet, hogy hozzak létre egy kézikönyvet, amely tartalmazza a katekizmus alapvető tanítását, eligazítást ad a katolikus hit gyakorlásában, imádságos lelkülettel.
Folytattam tehát a megkezdett munkát, most immár nem a betegektől gyűjtött imákkal, hanem a hitigazságok megjelenítésével. Mindent akartam adni a betegeimnek, ezért szélesre tártam a lehetőségek kapuit, csak gyűjtöttem, gyűjtöttem, ami fontos és szép volt a lelki élet számára, megfeledkezve szinte az időről és az anyag terjedelméről. Így tudott létrejönni az a helyzet, amikor észrevettem, hogy az összegyűjtött anyag nem fog beleférni egy könyv terjedelmébe. Meglepődtem rajta és lázasan belevetettem magam a lerövidítés munkájába. Jó sok időt pazaroltam rá, de a végén hiábavalónak tűnt. Nem lett sokkal rövidebb az anyag. Ekkor betegeimhez fordultam, hiszen nekik készült a könyv, mondjanak ők véleményt. Mondtak. Minden megkérdezett beteg azt mondta, legyen inkább két könyv belőle, mintsem elhagyjak valamit is az összegyűjtött kincsekből. Így nevezték a számukra értékes lelki táplálékot.
Megszületett a döntés, el kellett osztani két részbe az anyagot, így jött létre a harmadik kötet, ami már kézikönyv gyanánt szolgálhat, Az Ének Hatalma, Státus Kiadó, Csíkszereda 2008.
Idézek a könyv Bevezetőjéből: „Imakönyvünk elsősorban a kórházi betegeknek készült, akik a kórház adta családi légkörben hosszú órákat töltenek a betegség és szenvedés Iskolájában a lelki értékesedés tanulásának fáradságos folyamatában. Ehhez a munkához szeretne ez a könyv segítséget nyújtani, hogy betegnek és ápolójának egyaránt, ahogyan a betegek, kórházak és betegápolók védőszentje, Lelliszi Szent Kamillról mondta XIV. Benedek pápa, a „Szeretet új Iskolája” lehessen a kórházban együtt töltött idő, szenvedés és közös munka.
Imakönyvünk, a betegek kórházi tartózkodásának pasztorációs életébe kíván betekintést nyújtani.
Az első rész a Kórházi Betegek Kamilliánus Családját mutatja be, így a kedves olvasó megismerkedhet a pasztorációs látogatások és beszélgetések fontosságával, valamint a közösségi imaórák gazdag programjával és azok testet, lelket és gondolkodásmódot gyógyító üzenetével.
A második rész olyan napi gondolatokat kínál, ami segít eligazodni a nap folyamán a szenvedés és betegség labirintusaiban.
A harmadik rész elkalauzolja a kedves Beteget hétfőtől vasárnap estig a Szentírás tanításában, míg a negyedik rész a katolikus hittant mutatja be, ami segédeszköz az Istenkereső ember számára, a legjobb helyen, Krisztus oltárán, a betegágyon.
Az utolsó, az ötödik rész régi egyházi énekeink gazdag anyagát közli (kevés új énekkel), a szövegek és dallamok szerzőivel.”
Érdekes története van a könyv címének. Egy alkalommal a vasárnapi szentmiséhez készítettem elő az „oltárt” a Régi Kórház előterében. Egyetlen nénike jött volt ki csak még, aki leült és figyelte amint dolgozom. Egy adott pillanatban megkérdezte tőlem, félve: „Kedvesnővér” (így hívtak sokan), vajon ki jön-e még valaki a szentmisére? Értettem az aggodalmát, ezért megnyugtattam: „Meg tetszik látni, amíg elénekeljük a bevezető éneket (mindig a Nyíljon ki szívetekben az örömvirág kezdetűt), aki csak meghallja az éneket, idejön.” Így is lett. Tíz másodperc alatt benépesedett a hely. Magam is meglepődtem, „mekkora hatalma van az éneknek”. Ekkor született meg lelkemben az elhatározás, hogy készülő kézikönyvemnek ez lesz a legmegfelelőbb cím, mivel a fél könyvet kitevő anyag éppen az énekekből áll. Itt jegyezném meg, hogy énekgyűjtés során bukkantam rá egy számomra nagyon kedves énekünk életkorára. Az „Ó Uram, nem vagyok én méltó” kezdetű, ma is használt énekünk 1505-ből való, több mint 500 éves (reformáció előtti).
Egy másik értéke ennek a kötetnek az, hogy sok „lelki áldozáshoz segítő imát” gyűjtöttem hozzá. Időközben ugyanis rájöttem, hogy nagyon sok katolikus hívő nem járulhat szentségekhez, sokszor önhibáján kívül. Ezek az emberek szenvednek ettől a helyzettől, és nincs megoldás rá Egyházunkban…
A könyv borítójának is megvan a maga érdekessége. Pünkösd volt, magyarországi vendégeim voltak, akikkel együtt vettünk részt a búcsún a Kis és Nagysomlyó közötti nyeregben. Szentmise előtt fényképezni mentem a Salvator kápolna környékére, hogy fentről tudjam befogni a búcsús tömeget. Egy gesztenyefa alatt álltam meg, amelynek levelei egészen lecsüngtek a fejemig. Az egyik levelet addig centiztem, amíg úgy tudtam befogni a képbe, hogy az becsüng a látótérbe: olyan mint egy kéz, amely belenyúl az ember életébe, háttérben a sokezres tömeg…
A 450-ik, jubileumi Csíksomlyói búcsú
Kegyelmi eseményként éltem meg az idei, négyszázötvenedik Csíksomlyói búcsút, zarándoklattal június 3-án. Készültem az ünnepre testben lélekben és a konyhában egyaránt. Kitakarítottam, rendbe tetem a lakást, az udvart és a szokásnak megfelelően búcsús ebédet készítettem.
Mint az elmúlt 450 évben, a Csíksomlyói pünkösdi búcsú most is Pünkösd szombatján volt megtartva. Ezen a napon kezdődött annak idején, mikor őseink kiálltak katolikus hitükért az erőszakos református hitre való térítés ellen. Megvédték hitünket a Csíksomlyói Szép Szűz Mária égi segítségével.
Megtiszteltem az ünnepet szokás szerint, öltözetemmel is, gyönyörű székely ruhába öltöztem. Ez a ruha súlyos, házilag szőtt anyagból készült. mikor megemeltem, éreztem, a nagy melegben nem lesz könnyű benne a zarándoklat. Aazt mondtam, olyan sok kegyelmet kaptam az elmúlt évben, hogy most nem hátrálok meg egy ilyen „ünnepi nehézségtől”, ráadásul a négyszázötvenedik jubileumi ünnepen. Elgondoltam, mekkora kegyelem, hogy most élek! Megérhettem ezt az ünnepet! Ötven évvel ezelőtt még tiltva volt nekünk az ünneplés, ötven év múlva talán már a mennyországból fogom szemlélni a zarándokokat…
A zarándoklatra Csíkcsomortánból indultunk, népes keresztaljával, plébánosunkkal, aki eljött közénk a fíliába a plébániáról. A kis falucska nem tudott volna ilyen sok zarándokot adni, de Magyarországi testvéreink akik a faluban szálltak meg az ünnepre, „hazajárók”, biztosították a nagy létszámot.
Énekelve, imádkozva zarándokoltunk el a plébániatemplomhoz, ahol csatlakoztak hozzánk a helybeliek és a Moldvából érkezett ún. csángómagyarok, akik gyalog érkeztek a Kárpátokon keresztül. Együtt mentünk fel ugyancsak imádkozva, énekelve a szent Hegyre, azaz a két Somlyó ikerhegy közötti nyeregbe.
Gyönyörű idő volt, igazi pünkösdi ragyogás, meleg. Minden a megszokott rendben ment, települések a saját plébánosukkal, zászlókkal, csengőszóval, ritmikusan vezetve a közösséget. A papság és a hivatalosságok székelyruhás fiataloktól övezve a „kordonnal” vonult fel. A „laborumot”, a jól teljesített munka szimbólumát idén is a Márton Áron Gimnázium eminensei hozták. Valamikor boldogemlékű Édesapámnak is kijutott ez a kitüntetés. Az összegyűlt zarándokok számát nehéz felbecsülni. Amíg a szem ellát, emberek tömegei, hihetetlenül civilizáltan, alázattal, áhítattal, békességesen, otthonosan viselkednek. A jubileumi eseményre eljött a pápai nuncius, Msgr. Miguel Maury Buendia, aki magyarul köszöntött minket.
Számomra az ünnep méltóságát, örömét fokozta, megtisztelte nagyra becsült tanárom, Dr. Veres András jelenléte, szentbeszéde. Erkölcsteológiát tanultam nála, talán az egyetlen tantárgy, amiből szín jeles voltam. Rég hallgattam, jól esett most Őt hallgatni Szent László királyunk erényes életéről. A legjobb választás volt számomra az Ő jelenléte ezen az ünnepen. Boldogan, kegyelemmel feltelve térhettünk haza.
Híreink:
* Június 10-én lezajlott a II. Csíksomlyói Szakrális maraton. Molnár Sándor, a Mária út koordinátora (fiam) feladattal bízott meg, így a Csikcsomortáni Kárpátok Őre szobornál, az első támaszpontnál (a 11-ből), munkatársaimmal fogadtuk és elláttuk az érkezőket ganodermás cukorkával is. Háttérben a két kamilliánus zászlónk jelezte a lelkiséget. Mozgalmas, szép napunk volt ebben a szolgálatban, sok értékes visszajelzéssel, és a meleg estebéd sem maradt el senki számára (versenyzők és szolgálatosok részére egyaránt). Hála érte!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)