---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

Kommunikálni a beteggel

A kommunikáció jelentése: cum munus = cum - együttérzés; munus - feladatot, kötelességet, hivatalt jelent. De ezen kívül jelent még ajándékozást, amilyen a bőkezűség.

A jelen témánkban az orvos és beteg kapcsolatáról van szó, vagyis az orvos hivatásáról, mint szükségszerűen objektív tudományról és a betegség okozta érzékenységről, amely meghatározza a találkozás nem mindig kompatibilis sajátságos nyelvezetét. Ezért a kommunikáció ajándékozás fogalma központivá válik, nem szorítkozik egy cselekmény jelölésére, hanem egy értéket alapoz meg.

Kommunikálni tehát ajándékcserét, az emberség találkozását jelenti. Ez kétirányú és aktív kapcsolatban fejeződik ki az egyirányú informálással ellentétben. Dinamikus és nem statikus, kölcsönös, abban az értelemben, hogy két ember szabadságát vagy szükségszerű alanyiságát kötelezi el. Ha csupán elvont értékekről lenne szó, fennállna az idealizálás veszélye, amely kimerül a puszta szándéknál, de az orvos-beteg kapcsolatában a konkrét tények területén vagyunk, ahol a beteg fájdalmának és szükségének ténye meghatározza a kapcsolat kölcsönösségét.

* Fiorenzo Tommasini, A nem-verbális kommunikáció: "Mielőtt tehetnénk valamit betegünkért, észre kell vennünk benne az emberi személyt és nem a beteget, ismétlem és aláhúzom, az emberi személyt. A személy fogalma nélkül nem tudunk elvégezni semmiféle rehabilitációs tevékenységet.

* Luciano Perez, A kommunikáció helyét metaforikusan a szövészet laboratóriumához hasonlítja az orvos-beteg kapcsolatban, ahol a szervezett rajzok, formák gyümölcsei megszületnek. Ez a szőnyeg "a lélek finom szálával" igényesen van megszőve, és nem tartozik semmi helyhez, csupán ahhoz, ahol létrejött a megadott pillanatban. Meghatározza maga körül a rendelkezésére álló teret, mert önmagában hordozza az irányt és a célt.

* Giuseppe Chiaretti, A betegápolás keresztény jelentésében: felelősségteljes "őriző”-nek nevezi az embereket, akik tudják, hogy "hol van a testvérük" (Genezis 4, 9). A másik ember "őrzése" a legjobb mód arra, hogy megismerjük saját magunkat. A teremtésben célszerűen az ember, minden ember Isten természetes szentsége, vagyis olyan jel, amely lehetővé teszi az Alkotó felismerését, tiszteletét és szolgálatát. A szenvedő ember tehát, a szenvedő Isten szentségévé válik Jézus Krisztus által. Ha igazi hitünk volna, minden beteg előtt le tudnánk térdelni, amint tesszük azt szentségimádáskor, amikor a köztünk jelenlévő Istent imádjuk. Szent János apostol világosan mondja: "Ha valaki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát. Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is" (1Jn 4, 20-21). Ha nem tudom felismerni Isten jelenlétét az emberben, saját magamban, és a más ember másságában, Istennel soha nem fogok találkozni.

(A San Benedetto del Tronto-i olasz katolikus orvosok 1994 október 22-i konferenciája Kommunikálni a beteggel, témával)

A kommunikáció mindennapos gyakorlata a lelki gondozásban

A mindennapos gyakorlatban a kelkigondozói hivatás az élet egyszerűségével jelenik meg. A lelkipásztori asszisztens párbeszéde a beteggel: személyre koncentrált, azaz az emberi személy fizikai, pszichológiai és transzcendens dimenzióit egységesíteni törekvő megközelítésben.

1. a fizikai dimenzió az, amit a lelkipásztori asszisztens a betegágyon talál;

2. a pszichológiai dimenzió azon magatartásformák összessége, ahogyan a beteg ember megéli a saját helyzetét;

3. a transzcendens dimenzió pedig az a perspektíva, amit a lelkipásztori asszisztens megpróbál kinyitni a szenvedő ember számára.

A felsorolt három dimenzió kamilliánus lelkiségi megközelítése (Lelliszi Szent Kamill, a betegek, kórházak és betegápolók védőszentje (1550-1614):

1. minden betegben a megfeszített Jézus Krisztus van jelen, Őt ápoljuk (a beteg ember, áldozat, akit a betegség keresztre feszített); méltósága ezért isteni méltóság, értéke isteni érték.

2. munkamódszerünk (bánásmód-viselkedés) alapállása az Evangélium Irgalmas Szamaritánusa. Ez kettős feladatkört jelent:

a) szolgálatommal bizonyítom, hogy a rászoruló beteg emberben valóban Jézus Krisztust ápolom;

b) a beteg, szenvedő ember számára Jézus Krisztust jelenítem meg;

3. az élet állandó megújításához édesanyai szívet fejlesztek ki és táplálok magamban, akinek szeretete túlmutat a halálon. Egy olyan édesanya, aki képes arra, hogy az élet e három lényeges összetvőjét (fizikai, pszichológiai és lelki) egységben lássa, szertettel tudja ápolni haldokló gyermekét is, mert benne az örök élet megnyilvánulását értékeli, azt szolgálja.

Betegpasztorációs tevékenységünk tehát ennek a hármas egységnek a kialakítása és tudatosítása betegeinkben, és az ápoló személyzetben, amennyiben erre lehetőség van. A lelkipásztori asszisztens munkája szorosan belesimul az általános ápolás és gyógyítás folyamatába, annak szerves részét képezi. Célja a betegség miatt bajba jutott ember teljes méltóságának harmóniába rendezése, ezáltal segíti a gyógyulás folyamatát adott esetben fizikai (az élet pozitív értékelése), pszichológiai (viselkedésbeli) és lelki (transzcendens) értelemben.

Híreink:

* október, a Szűzanya hónapja;

* október 1-töl Kamilliánus Családunk felvállalta a moldvai magyar csángó gyermekek imaprogramjának vezetését naponta 21,00 órától a Márton Áron kollégiumban. Az esti imaprogram tíz évvel ezelőtt 1991-ben kezdődött a rózsafüzér végzésével;

* október 8: Magyarok Nagyasszonya ünnepe, a római magyar kápolna, a budapesti Szikla templom és a csíkcsomortáni templomaink ünnepe;

* október 18: Szent Lukács, az orvos evangélista ünnepe;

* október 18-20: csíki orvosi napok;

* október 25: csíkszeredai kamilliánus találkozó;

* október 28: újabb kamilliánus családtagok avatása Marosszentgyörgyön;